Endless Summer!?

Ha esetleg még valaki nem tudna róla, akkor most itt az ideje, hogy megtudja, nyáron Foci EB lesz, melynek kezdete június 8-a. Az idei himnusz érdekessége, hogy egy német-amerikai származású énekesnő angolul fog énekelni minden mérkőzés előtt és után is, valamint amikor csak lehetséges, ahogy az már tavaly is volt a waka wakával, unalomig fogják játszani, és valószínűleg már a nyár végére mindenkinek elege lesz belőle.

Külön érdekesség, hogy jelen esetben nem egy világsztárt bíztak meg a hivatalos dal feléneklésével, azonban még jól is elsülhet ez a lépése a szervező országoknak, az egzotikus külsejű Oceana azonban Kelet-Európában már szerzett magának hírnevet és rajongókat ezzel a 2009-es számával.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=_Kjv9H6BxpI#

A Lengyelországban és Ukrajnában is népszerű énekesnő kiválasztott Endless Summer című számát nem csak a rádióban fogjuk hallani, Oceana a döntő előtt a kijevi Olimpiai Stadionban élőben is el fogja énekelni. A mérkőzéseket megelőzően, azok közben és utána jobbára egy house dance stílusú remixet fognak játszani, míg a döntő előtt várhatóan ez a verzió fogja megörvendeztetni füleinket.

Oceana számának köszönhetően nyilván világhírnévre fog szert tenni az Eb alatt és azt követően is, amiből ő és német kiadója a Embassy of Music is rengeteget fog profitálni. Az Embassy of Music kiadó (korábban Ministry of Sound Deutschland) már rutinos Eb- és vb-himnusz beszállítónak számít, a 2006-os németországi vb hivatalos számát (Bob Sinclair – Love Generation) és a 2008-as osztrák-svájci közös rendezésű Eb hivatalos zenéjét (Shaggy – Feel The Rush) is az ő szárnyaik alatt dolgozó előadók énekelték.

Hogy milyen hatalmas lehetőség és siker egy zenésznek az Eb hivatalos számát énekelni, az nem is kérdés, az UEFA hivatalos adatai alapján, a 2008-as Eb közvetítései alatt összesen 6.6 milliárd nézőt számoltak.

Football

A blogunk egészen eddig még nem foglalkozott az egyik legnépszerűbb sporttal, a labdarúgással. Ezen hiányosságunkat pótolva, a tegnapi nap egyik meghatározó eseményéről ejtenénk szót, ami nem más, mint az Európa Liga döntője. Az idei döntő különlegessége, hogy a tavalyihoz hasonlóan ismét egy bajnokság csapatai adták a két résztvevőt, méghozzá a spanyol bajnokság oszlopos tagjai, az Atletico Madrid és a baszk Atletic Bilbao csapatai.

Az előzetes várakozásoknak megfelelően a madridi csapat kezdte jobban a mérkőzést, nem kellett sokáig várni, a 7. percben Radamel Falcao megszerezte a vezetést, jobbösszekötőből befelé cselezett, majd visszahúzta a labdát és bal lábbal kilőtte a jobb felsőt 13 méterről.

Ezt követően természetesen a Bilbaónak kellett rákapcsolnia, ennek megfelelően jöttek is a helyzetek, ám ezek erőtlennek bizonyultak, a csapat sztárja Llorente kihagyta az egyik komoly lehetőségét, egy jobb oldali beadást, ami talán fordíthatott volna a mérkőzés menetén.

Az elszalasztott lehetőségek megbosszulták magukat, hiszen a 33. percben a kolumbiai zseni ismét villant. Egy jobboldali középre adott labdát vett át, majd egy csodálatos csellel elfektette a védőjét, és a kapuba bombázott. Külön érdekesség, hogy a tavalyi döntőn is Falcao volt a nyerő ember, hiszen akkor még a Porto színeiben egyetlen fejesgóljával döntötte el a találkozó sorsát. Itt már kirajzolódni látszott, hogy sorozatbeli 12. góljával a madridi csapat fog felülni az EL trónjára.

A kép jól illusztrálja a mérkőzés második félidejére jellemző helyzetet, a Bilbao ment előre, próbálkozott, támadott, de erőfeszítései nem értek be, képtelenek voltak bevenni az Atletico kapuját, ami köszönhető volt a parádésan védő Thibaut Courtois-nak.

A Madrid számára az i-re a pontot egy másik Dél-Amerikai, név szerint Diego tette fel, a 85. percben szép egyéni akció végén kilőtte a bal alsó sarkot, ezzel végképp megpecsételve a baszkok sorsát és a párharc végeredményét.

Az Atletico Madrid megérdemelten és mondhatni simán nyerte meg a párharcot és hódította el 2010 után újra az Európa Liga trófeáját. A mérkőzés különlegessége továbbá, hogy Diego Simeone az első argentin tréner, aki elhódította a kupát és ehhez két másik Dél-Amerikai játékosa segítette hozzá.

Speedfitness, az új őrület

Ennyi mindenkinek belefér 

A rohanó mindennapokban egyre kevesebb időnk jut a sportra is. Ezt orvosolandó egy új fitness típus jelent meg a sportpiacon. A speedfitness lényege nem más, mint hogy nagyon rövid idő alatt nagyon látványos eredményt érhetünk el.

Mindössze 2X20 perc edzéssel hetek alatt látható eredményt érhetnek el mind a fogyni vágyók, mind az izmosabb kinézetre áhítozók.

A gyors alakformálás lehetőségén túl még számos érv szól az új típusú testedzés mellett:

• hatékony izomépítés: a testre simuló elektródáknak köszönhetően pont a megfelelő helyen éri az izomzatot a stimuláció, és olyan erősségben, ami az egyéni céloknak felel meg,

• ín- és ízület kímélés: az elektrostimuláció csak az izmokra hat, így a konvencionális ellenállásos tréningnél ismert ízületterhelés nem jelentkezik,

• extrém rövid ideig tartó edzés: a teljes testizomzatot egyszerre edzi, így nem kell hosszú órákat tölteni a konditeremben, míg minden testrészünkön a megfelelő terhelést és intenzitást elérjük, így az időhiányban szenvedőknek is ideális sport,

• zsírégetés, zsírszövet-csökkenés: az optimális zsír-izom arány kialakulásával testünk jóval több kalóriát éget el még álmunkban is,

• kötőszövetek vérellátottságának javulása, cellulit tüneteinek és okainak csökkenése, vér- és nyirokkeringés fokozása,

• izombeli hiányok és diszbalansziák kiegyenlítése,

• jobb közérzet kialakulása: stresszhormon-szint csökkenése és boldogsághormon-szint növekedése,

• deréktáji fájdalmak kezelése: a gerincoszlop tartásához szükséges, mélyen fekvő tartóizmok megerősítése,

• vizelettartásért is felelős gátizomzat megerősödése, szülés utáni rehabilitáció,

• sportolóknak teljesítményfokozás: robbanékonyság, dinamika, a gyorsaság növelése,

• biztonságos működés: számos klinikai vizsgálat bizonyítja a speedfitness szenzációs eredményeit és biztonságos működését.

Mivel lassan itt a fürdőruha szezon, gondolom már mindenkinek az eszébe jutott, hogy egy kicsit jobb formába hozza magát a nyárra. A speedfitness alkalmas megoldásnak tűnik erre a behavazott, sok tanulással járó vizsgaidőszakban is. Úgyhogy kipróbálásra fel! (Ennél a típusú sportnál nem kifogás, hogy „sajnos nincs rá időm”!)

JÓGA

Sosem voltam egy jógában, pilatesben speed fitnessben, vagy különféle masszázsokban hívő típus. Mindig nevettem barátnőimen, amikor mondták, hogy ilyen jóga, olyan pilates, agykontrol stb.

Egyszer aztán mégis ráadtam a fejem egy jógaórára. barátnőm esküdött, hogy ez más lesz mint a többi, és akár hiszem akár nem ettől a jógától még fogyni is lehet, de legalább is átalakulni, na azt biztos.

Hát jó,mondom egy életem egy halálom, ha másra nem legalább arra jó lesz, hogy egy jót beszélgessünk előtte/utána/öltözés közben.

Ez a jóga volt a hot jóga/Agni jóga -melyik helyen hogy hívják. A lényege, hogy egy 36 fokos teremben kell 30 féle pózt megcsinálni, és mindezt kitartani 21 lélegzetvételen keresztül. Hivatalosan ez a lényeg :  „Az Agni-jóga célja a szervezet emésztési tüzének felélesztése, mely által természetesen megszabadulhatunk a súlyfeleslegtől és a méreganyagoktól, és minden sejtünk a lehető leghatékonyabban fog működni.”[1]. Persze a pózok mindenhogy kifacsarva, kitekerve, és nem kevés izommunkát is igényelnek, nem is gondolná az ember.

Vártam egy ilyen aerobic szerű órát, elől az oktató, mögötte 25 ember, azt hittem majd megbújok valahol hátul a sarokban, úgysem veszik észre mit össze ügyetlenkedek. Ahhha…konkrétan a teremben összesen voltunk 10en, körbe a falak mentén, csak hogy tuti, hogy mindenki lássa az ügyetlenkedésem. Ejjj mondom itt össze kell szednem magam, és még ha már nagyon nehéz még akkor is bírnom kell, mert nagyon ciki lesz ha nem. Persze nekem volt felmentésem, hisz az oktató megkérdezte kinek ez az első órája, és mondja, nyugodtan hagyd abba, ha nem bírod :D király…vigyorodtam el, akkor én ma protekciós vagyok J De ahogy telt az óra, pózt póz váltott, rá kellett  jönnöm, itt nem az van, hogy  én vagyok az új, és semmit sem tudom megcsinálni, a többiek viszont szépen mindent, hanem, aki több hónapja jár, néha az is ügyetlenkedik a feladatoknál, hiszen azok egyáltalán nem egyszerűek. Gondolj csak bele, eleve nehéz a póz, na most még tegyél hozzá 36 fokot és a mindenhonnan rólad folyó izzadságot, ami még véletlenül sem a tapadást segíti elő, így kapálózol, imbolyogsz össze- vissza, amíg vissza nem nyered egyensúlyod, majd ezt kezded előlről, ha véletlen leveszed a szemed arról a pontról, amit eddig néztél.

De nem baj, megcsináltam, ha így, ha úgy, de vége lett, és büszkén vonultam hazafelé, hogy na én itt is jártam. Sőt képzeljétek azóta is járok, bár nem mondom, hogy szívesen, mindig duzzogva, de valamiért mégis mindig elmegyek, én, aki sosem hittem benne.

Ha Te is kipróbálnád, 1 jó tanács, 1 egész garnitúra váltás ruha, ebbe érts bele mindent (igen, még azt is J ), és 2 törölköző,  mert mindenedből csavarni lehet majd a vizet. J

---

[1] http://atmacenter.hu/index.php?id=19

Egyetemi szerdák a Margitszigeten

Ahogy már Balázs is írta, fantasztikus érzés a szigeten róni a kilométereket. A Nike+ Run Club szervezésében létrejött egy olyan rendezvénysorozat, ami kifejezetten egyetemistáknak szól.
Ezért még akár a város másik feléből is érdemes az északi szigetre kiutazni. Minden szerdán 6 órától várják a profi futóedzők a futni vágyókat.

Nem kell megijedni, ide biztosan nem csak profik fognak jönni. Az edzők segítenek abban, hogy alaposan bemelegítsünk, az első bemelegítést a Fitness Lady Rubint Réka tartotta, és lelkesen biztatta arra a fiatalokat, hogy ne álljanak meg egy körnél. Ő simán lefutott kettőt, fantasztikus kondiban van.

A bemelegítés után lehet választani, hogy ki milyen tempóban, illetve milyen távon szeretné kipróbálni magát. A bátrabbak bevállalhatják a 25 perces időt a szigetkörre, aki csak most barátkozik vele, annak ajánljuk a 32-35 perces turnust, aki pedig még teljesen kezdő, az futhat az atlétikapályán, persze ott is rekortánon. Mind a három esetben edzők kísérik a futókat, akik még futás közben is csupa hasznos információval szolgálnak.

A futás után mindig van valami izgalmas program. Ez a múlt héten Nintendo Wii volt, és X-box is. Ezek, ha jól értesültünk állandó programként lesznek jelen minden szerdán. Semmiféleképpen sem érdemes korán hazamenni! Közeledik a Foci EB, és az Olimpia is, így a Cha-Cha-Cha által szolgáltatott TV-ken ezeket is nyomon lehet követni. Menjetek minél többen, nagyon fontos a testmozgás. Itt az se féljen, aki még sose futott, hisz a szakképzett edzők bármiben segítenek. Sportot elkezdeni egyedül sokkal nehezebb, így sorstársra is lelhet itt az ember.
Ha pedig már valaki annyira profi, hogy egy körnél meg sem tud állni, az kérhet az edzőktől személyre szabott edzéstervet, amivel teljesítményét fokozatosan növelheti, így akár a következő állomás egy félmaraton, vagy egy maraton is lehet!

A következő szerdai eseményről bővebb információk: https://www.facebook.com/events/390344084343984/

Egyéb tippjeink, ahol nagyon jó lehet futni: Kopaszi gát. Ez a Lágymányosi-híd budai hídfőjénél található, parkosított terület tele zölddel. Amikor beköszönt a meleg mindig rengeteg fiatal lepi el a helyet. Ez most már csak fokozódni fog, hisz hamarosan a szomszédban nyit a megújult Zöld Pardon.

Itt egy jó kis futásra biztató reklám:

Lasertag: Sport vagy játék?

2 hónappal ezelőtt az egyik barátom felhívott és megkérdezte nincs-e kedvem lézer harcolni. Sokáig fogalmam sem volt mi is az a lasertag, amíg el nem kezdtem nézni egy bizonyos sorozatot J. Annyit tudtam, hogy olyan, mint a paintball annyi különbséggel, hogy itt nem festékgolyókkal kell szétlőni egymást – ami baromira tud fájni – hanem egy infra tartományban működő fegyverrel. Így nem kell sem védőfelszerelés, sem attól tartani, hogy kék-zöld foltos leszel mindenhol. Annak a bizonyos sorozatnak köszönhetően már alig vártam, hogy elmenjünk játszani.

Amikor megérkeztünk egy hatalmas fekete „játszótér” előtt voltunk, ahol ismertették a szabályokat és előírásokat. Mindenki megkapta a saját sisakját, fegyverét, kijelöltük a két csapat tagjait, és már kezdődhetett is a játék. Mondanom sem kell, hogy egyetlen cél lebegett a szemem előtt: mindenáron szétlőni a másik csapatban lévő barátaimat J.

Amikor jelt adtak az indulásra bementünk a hatalmas, UV fényekkel megvilágított „csatatérre”. Elbújtunk a felállított falak mögött és vártunk, hogy bejöjjenek a többiek, és elkezdődjön a harc. Az első 5 perc fejetlen rohangálása és lövöldözése után, hamar rá kellett jönnünk, hogy ez közel sem olyan egyszerű, mint azt gondoltuk. Az első játék vége után mindenkiről szakadt a víz és levegő után kapkodtunk. A folyamatos rohangálás, guggolás, hajolgatás, futkározás nagyon sokat kivesz az emberből. Amikor bent vagy és az „életedért” küzdesz nem is érzed, hogy mennyit kivesz belőled a játék. De miután vége, és kijössz 5 percre pihenni - míg újratöltődnek a fegyverek - akkor érzed igazán, hogy ömlik rólad a víz és mennyire fárasztó is az egész.  És itt jön a kérdés: lehet, hogy ez nemcsak játék, hanem sport is?

Szerintem igenis felfoghatjuk a lézer harcot sportként is. A játék után napokig izomlázam volt. A legjobb az egészben az, hogy „harc” közben rengeteg mozogsz. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hiszen a szórakozás mellett még sportolhatsz is, és mindezt úgy, hogy egyáltalán nem érzed nyűgnek a sok futást és mozgást.

Ugye, hogy mennyire ferge… - várjatok egy kicsit - …teges is a lézer harc?

http://www.youtube.com/watch?v=IBlip92UHdw

Sportevolúció, avagy miért jó sportolni?

Gyerekkorunk óta belénk van verve: sportolni kell. Elsős korunkban biztosak lehetünk benne, hogy anyukánk megkérdezi tőlünk: mit szeretnénk sportolni:? Ez még a jobbik eset, van, hogy meg sem kérdezik csak húzzák maguk után a síró gyereket be az uszodába, a kosár edzésre, a focipályára. Gyerekként még nem dönthetsz, hogy szeretnél-e sportolni, igen, sportolnod kell. Aztán telnek-múlnak az évek, alsósból felsős leszel, megmaradsz egy sportnál, vagy évente váltogatsz, de lassan csurrannak-cseppennek az érmek, kinek több, kinek kevesebb, van ki megszereti, és az életévé válik, van ki csak szórakozásként kezeli és van aki továbbra is anya kedvéért megy el. Majd jön a középiskola, amikor már szabadabban dönthetsz, anya és apa nem tud már rákényszeríteni, hogy sportolj, és ha nem teszed, akkor is könnyen megmagyarázod, hogy hát nézze már mennyi tanulnivalód van. Persze aki eddig versenyszerűen csinálta, továbbra sem mond le róla, és a többieknek is becsúszik néha egy-egy megbeszélt foci a haverokkal a sarki játszótéren.

És ha egyetemista leszel, na az az igazi mérföldkő. Az az igazi szabadság, főleg, ha lakóhelyedtől távoli felsőoktatási intézménybe vesznek fel. Senki nem kérdezi mikor, kivel mit csinálsz, így sportolni is akkor sportolsz, amikor és amit akarsz. Általában semmit. (tisztelet a kivételnek, na ez a cikk, nem nekik szól) J Ez egészen addig megy, míg belebotlasz egy középiskolás képedbe ,majd belepillantasz a tükörbe és nem hiszed el amit látsz. Nem hiszed el, hogy az a középiskolás tökéletes alakú srác/lány Te voltál (jelzem, akkor még nem ezt gondoltad), most meg az italtól felszedett plusz kilók mindenhol burjánzanak rajtad. És átfut 100 és 100 sportolási lehetőség az agyadon, rájössz, hogy igenis arra van időd, amire akarod, de legalábbis sportolásra valamilyen úton-módon van. A rafkósabbak rádöbbentik barátnőjüket/haverukat, hogy nekik is szükség van a sportra ha másért nem a közérzetük miatt, így innentől kezdve a sport szórakozás. Szórakozás, mert amíg elmentek együtt az edzőterembe, átöltöztök, hazamentek, annyi plusz időt töltötök együtt. Ez még jobban összehoz Titeket, és rávesz a sportra is, mert ha tudod, hogy jön a másik, nincs kifogás, muszáj menned. Ha viszont magányos farkas vagy, elmész futni a közeli parkba, 2 híd közé, ami tuti, hogy mindig találsz megfelelő helyet a futásra, ha szeretnéd.  De csak akkor ha tényleg szeretnéd. Rájössz, hogy a sport nem is olyan rossz, hogy jobban érzed magad, ha aznap bármit mozogtál, hogy egy széles mosollyal a szádon és 5 kilóval könnyebben mész haza (legalább is, Te ezt hiszed J ) aznap. És nincs ellenvetés, hogy a sport drága, mert igen, van olyan sport ,ami drága, de mindig lesz olyan sport, amiben kedved leled, és (még egyelőre) ingyen adják. És ha egyik nap nincs 1 órád sportra? Sebaj, sétálj át egy villamosmegállót, menj fel gyalog a harmadik emeletre az egyetemen, (vagy otthon a 8.-ra),menj be gyalog iskolába, ha süt a nap, sétálj egy nagyot az erdőben hétvégén. Hisz látod, ezek kis dolgok, de mégis hozzájárulnak az egészségesebb életmódhoz.

Az olimpiák üde színfoltjai

Amikor az ember az olimpiai játékokra gondol, sok minden juthat az eszébe. Edzőteremben készülő sportolók, izmok, verejtékcseppek, ikonikus sportolók, bármi egyéb. Amikor én az olimpiára gondolok mindezek mellett eszembe jutnak olyan egyéniségek, akik az alapvetően komoly játékok folyamán egy kis mosolyt csaltak az arcomra. Jöjjön egy kis lista az olimpiák történetének különceiből

Az első, akit megemlítenék, Eddie a „sas” Edwards. Az angol származású férfiú a síugrásban próbálta bontogatni a szárnyait, nem sok sikerrel, ami a métereket illeti… De a próbálkozása sportrajongók és tévénézők millióinak csalt mosolyt az arcára. A nem kifejezetten sportoló alkatú, szódásszifon vastagságú szemüveget viselő srác mindazonáltal elérte a célját, rengeteg gyakorlással és versenyről versenyre járással kijutott az 1988-as Calgaryban megrendezett téli olimpiára. Az ottani szereplését ezen a videón meg is nézhetitek.

Eddie, amint épp repül.

A következő sportoló a ghánai „hópárduc”, aki nem más, mint Kwame Nkrumah-Acheampong. A síelő a legutóbbi, 2010-ben Vancouverben megrendezett téli olimpiai játékok kalandora volt, Ghána első téli olimpiai delegáltja. A videón láthattok vele egy interjút és azt is, hogy hogyan síel.

Vigyázat, "hópárduc" a pályán!

Ha egy sportoló Kenyából érkezik, joggal feltételezi az ember, hogy egy hosszútávfutóról van szó. Többnyire így is van, de nem Philip Boit esetében. A kenyai sportember úgy döntött, hogy 1998-ban a középtávfutó múltját egy kicsit félretéve Naganoban kipróbálja magát a sífutás terén is. 

Talán az egyetlen kenyai sífutó

A személyes kedvencemet tartogattam a végére. Szerintem mindenkinek ismerős a név: Eric, az „angolna”, becsületes nevén Eric Moussambani.  A 2000-es Sydneyben megrendezett olimpián a százméteres gyorsúszás döntőjekor valószínűleg nem izgultak annyira a nézők, mint az „angolna” elődöntőjekor. Ugyanis látva, hogy hogyan is úszik Eric, kétséges volt, hogy túléli-e a távot egyáltalán.  A jelenlegi hírek szerint Erictől nem kellett örökre búcsút vennünk, tervei szerint 2012-ben Londonban ismét láthatjuk és izgulhatunk érte.

Megpróbálta.

Ha a teljesítmény miatt nem is, a kitartásukért mindenképpen elismerés jár nekik!

Irány a Sound! :)

Egy kis ízelítő...

Síelésre fel! Vagy bulira?! :)

Már pici korom óta tudok síelni, amit szintén mint minden sport elsajátítását, az Apukámnak köszönhetek. Először mikor tanított egy síbotot tört rajtam ketté, hogy minél előbb (egy nap alatt) megtanuljam, de ezt a kemény hozzáállást már megszokhattátok a wakeboardos sztorim után. J

A síelés hozzám mindis is közel állt, hiszen amikor csak tehettük, télen elmentünk a családdal vagy barátokkal és síeltünk a hegyekben. Tavaly azonban páran haverok összefogtunk és vérge kifizettünk egy egy hetes sítábori utat a Meex szervezésében, ami Ausztriában volt. 4-en mentünk egy 6 fős apartmanba, ahol mondanom sem kell de én voltam az egyetlen lány. Az hagyján, de még az egész sítábornak is a lány tagjai a 20%-ot súrolták, így ha este leugrottunk bulizni a diszkóba minden csajra jutott vagy 20 pasi.

Ezt a party sítábort a Meex szervezte Ausztriába, ami körülbelül 300-400 fős volt és egy teljes hétig tartott. Életem egyik legjobb tábora volt és a legjobb az vot benne, hogy még snowboardoznom is siekrült a síelés mellett. Ha valaki kezdő, annak sem nehéz megtanulnia, egy hét elegendő is szeritnem. A csapatról akikkel mentem, ott is volt egy srác, aki akkor síelt életében először és siekrült nagyjából  megtanulnia míg ott voltunk. Hogy a South Parkot idézzem: “ Pizza, sültkrumpli” és kész is. J

Ahogy páran már tudjátok (de azok kedvéért is akik nem), van több programszervező iroda is Budapesten, ahol lehet sítáborokba jelentkezni. Egyik ilyen és szerintem a legjobb a Meex Snowattack (http://meex.hu/), majd a másik nagyobb élmény utazást a Winterfest (http://winterfest.hu/) biztosítja. A Meex nyáron is szervez a téli sípartyhoz hasonló nyári bulikat, mint pl. a Beachattac-at ( http://beachattack.hu/), amit a hideg, hegyes tájakkal ellentétekben, meleg, tengerparton, Horváthországban kerül megrendezésre. Ha a sport a mindened és bulizni akarsz éjjel nappal, akkor itt a helyed szerintem.

Tényleg csak mindenkinek ajánlani tudom, hogy egyszer az életben próbálja ki  ezt a sportot vagy ezeket a bulikat, (amik napi 24 órában üzemelnek) ha lehetősége adódik rá, mert egy csodálatos élménnyel lesz gazdagabb!

Mesi és a TRX

Azt hiszem körülbelül fél éve hallhattam erről a sporteszközról, valamilyen Cosmo kategóriájú újságban olvastam róla, pontosan nem emlékszem, nem is ez a lényeg.

Egy ideig nem foglalkoztam vele, aztán valahol a neten akadtam egy olyan cikkre, amiben arról írtak, hogy ez egy olyan eszköz, amivel az ember a saját testsúlyát dolgoztatja, és sérülések utáni rehabilitációra is kiváló. (Ezt írják az eszközről: A TRX egy hordozható, felfüggeszthető funkcionális tréning eszköz, mellyel erődet, egyensúly-érzékedet, hajlékonyságodat, valamint az úgynevezett core izmok stabilitását egyaránt fejleszteni tudod. A fittségi állapot nem számít, bárki elkezdheti.)

Na ez a két dolog nekem pont elég volt arra, hogy ellátogassak egy ilyen TRX edzésre. Régóta vannak problémák a térdemmel, így nehéz elmenni egy  "mezei" aerobik órára úgy, hogy a térdem ne kapjon fokozott terhelést. A spinning persze kiváló ilyen panaszokra, de nekem egy idő után nagyon monoton volt.

Sajnos a TRX még nem érhető el minden edzőteremben, hisz maga az eszköz igen drága, de nekem sikerült elcsípnem egy ilyen órát a 11.kerületben. Ha valaki ilyen TRX órára megy, általában csoportos órákkal találkozik, van egy szakképzett tréner, aki ditkálja a feladatokat, magát az eszközt pedig fel kell függeszteni egy gerendafélére, és onnan dolgozunk vele. Annyit érdemes tudni az eszköz történetéről, hogy az amerikai haditengerészet elit csapatától indult ki, akik minden lehetőség megragadtak, hogy edzenek. Azért nagyon kényelmes ez a „kötél”, hisz hordozható, egyaránt edzhetünk vele szabadban és zárt térben is. Persze ne gondoljuk azt, hogy otthon csak úgy nekiállunk, az önálló gyarkorláshoz vagy egy edzőtől, vagy kifejezetten otthoni célra gyártott videókból kell elsajátítanunk a  mozdulatokat.

Az én első edzésem igen érdekesen indult, hisz én voltam az egyetlen újonc a teremben, körülöttem csak pasi, szóval kicsit furcsán éreztem magam, de az edzést egy csaj tartotta, aki nagyon segítőkész volt. A videók, amiken keresztül próbáltam lelkileg felkészülni egy ilyen edzésre, kicsit könnyebbnek mutatták ezt a sportot, nem gondolná az ember (vagyis én biztosan nem), hogy ennyire nehéz a saját testsúlyunkkal edzeni.

Ha valaki garantált izomlázra, és szép, esztétikus izmokra (ne tévesszük össze a biztonsági őr kategóriással) vágyik annak bátran ajánlom. Engem az első alkalom utáni kínzó fájdalom sem tántorított el, és ellátogattam egy következő órára is.

Érdemes nézni a kuponvilág, bónuszbrigád, és ehhez hasonló oldalakat, én pont a héten jutottam hozzá egy ilyen akció keretében jutányos áron egy 5 alkalmas bérlethez.

Mindjárt itt a nyár, már most kezdjük el a felkészülést :P !

Mellékeltem nektek egy videót, remélem felkelti az érdeklődéseteket! 

Ibi és a Wakeboard

Egy Extrémsport, ami nálam csak Coolboard!

17 éves koromban Horvátországban nyaraltam szüleimmel, amikor Apukám meglepett egy wakeboarddal. Gyönyörű volt! Hosszú ideig csak néztem és olyan becsben tartottam, mintha a világ legdrágább kincse lenne a kezemben. Életemben először láttam ilyet és el se tudtam képzelni, hogy ezen az eszméletlen nehéz deszkán, hogyan fogok majd megtanulni menni. Szerencsémre nem kellet sokat várnom, mert még aznap mikor megkaptam, már meg is tanultam ezt a sportot. Persze kisebb nagyobb nehézségek árán, de megérte!

Amint felcsatoltam a cipőket és behúztak a tengerbe, Apukám kijelentette, hogy addig nem mehetek ki a partra míg fel nem állok és meg nem tanulom, hogy hogyan kell ezt csinálni. Igen… nála a sportban nincs pardon vagy ellentmondás, így kénytelen voltam megpróbálni. Úgy 5 óra elteltével, amit a vízben esdekéltem, még nem adtam fel, hogy egyszer csak sikerül. Majd a semmiből hirtelen felálltam és csak úgy száguldoztam a tengeren. Felemelő érzés volt  megmondom. Suhantam a vízen és integettem ki a partra sikongatva, hogy sikerült. Az adrenalin szintem az egekben járt és már akkor tudtam, hogy ez lesz az egyik kedvenc sportom. Nem tévedtem! Minden évben már várom azt a napot, amikor elég meleg van ahhoz, hogy végre ráugorjak a vízre és wakeboardozzak!

Nyáron Pápán egy kis tón szoktunk a haverokkal gyakorolni és trükköket tanulni. Általábna jetski után kötjük a deszkákat és körülbelül 30km/h sebességgel száguldunk, amit vízen elég gyorsnak érez az ember. A legjobb… amellett, hogy élvezem ezt a sportot az az, hogy még hasznos is, hiszen egy óra wakeboardozással kétszer több kalóriát éget el az ember, mint egy óra kemény edzéssel. A jetski után kötött wakeboardozásnak azonban van egy másik változata is, amikor egy kötélpályán lehet kipróbálni tehetségünket. Ezért, hogy megismerjem ezt a változatát is, ellátogattam Siófokra, Vonyarcvashegyra és Ikrénybe (Győrbe), ahol szuper pályák vannak és a társaság is nagyon laza. (http://wakeboardosok.hu/)  Ezen az oldalon számos más pályákat és információkat is csekkolhattok, ha kedvetek támadna kipróbálni ezt a sportot, vagy csak nézegetnétek a helyes pasikat és a jó csajokat, ahogy meghódítják a vizet és a deszkákat. J Mert vannak!!!!

Valamint, ha kedvetek támad a különböző deszkák világában elmerülni, ahhoz ajánlom a következő oldalt. (http://www.wakeshop.hu/)

Jó szórakozást  Nektek és kívánok mindenkinek adrenalin túltengésben gazdag 2012-es szuper nyarat!

 Ibi

Ibi extrém csúszása

Ezt a videót, amit most megosztok Veletek nemrég találtam a gépemen. Szinte kihagyhatatlan, hogy megosszam, de ha megnézitek  úgyis rájöttök! Annyi háttérinfót hozzá, hogy egy tavalyi Party Sítáborban került sor erre az extrém csúszásomra. Most pedig... jó szórakozást! :)

Ezt csekkoljátok - Egy Big Likeot nekik! Kinek fog menni a nyárra? :D

Egy szuper zene futáshoz

Balázs élménybeszámolója

Az én történetem, tőlem: Nektek

Nem tudom ki hogyan van vele, de a jóidő eljöttével nekem is kedvem támadt egy kis futásra a Margitszigeten. Egy kicsit sántít a sztori, mivel már januárban a februári mínuszok előtt is kimerészkedtem egy kis kocogásra, de az közel sem az a feeling volt, mint amit most érzek. Nemhogy nem voltam nagy futó, egyenes gyűlöltem. Egészen addíg, amíg ki nem próbáltam és magamba nem szívtam a sziget sajátos atmoszféráját. Igen, bármennyire is fura ezt kimondani, vagy közhelyként hangzik van ott valami. Ami egy olyan embert, mint én, aki soha nem szeretett futni is megfogott. Egy sajátos szubkultúra, a Dunán megcsillanó napfény, a rakparton elsuhanó, elmosódott autók képe, a város fényei esténként, és a tudat, hogy ez Pest, de valahogy mégsem. Egy sziget, a füstölgő dzsumbujban, amiből néha jó érzés kiszakadni.

Minden kezdet nehéz

Van az a mondás, hogy minden kezdet nehéz. Na, ez a futással is pontosan így van! Merev test, bekötött izületek, aztán egyszer csak megmozdulnak a lábak és eszeveszett erőfeszítések árán beindul a gépezet. Tisztán emlékszem az első méterekre, amikor az hittem, hogy nekem ennyi bőven elég volt. Nem fogok én itt bohóckodni és futkározni! Ha már az elején elfáradtam, mi lesz később? Minden másodpercben csak arra tudtam gondolni, hogy mikor leszünk már ott, a Margit hídnál – a táv felénél, ahol megálltunk pihenni az első pár alkalommal. Aztán valahogy elértük. Itt jött a fujtatás, kifulladás, erőtlenség, fáradtság. Kétségbeesetten próbáltam lenyújtani rommá görcsölt lábaimat, kisebb-nagyobb sikerrel. És jöhetett a táv második fele, amit a hátam közepére sem kívántam.  Ekkor már minden porcikám fájt, rosszabb volt, mint az első etap. Majd hirtelen a várva várt Árpád híd képe tárult a szemem elé, és ott már tudtam: nyertem!

Most március idusán már teljesen más érzéssel lépek a sziget futó parkettájára. Beszívott, magával rántott az ottani lét, rákattantam. Ott tartok, hogy a többi futó embert már csak „kollégának” hívom, akikkel közös céljaink vannak. A bemelegítés, nyújtás is más érzéssel tölt el, nem kínos szenvedésként jön át. És hogy miyen most a futás? Szerintem mindent elárulok azzal, hogy az elején irdatlan messzinek tűnő, elérhetelen Margit híd képe sokkal hamarabb tárul a szemem elé, mint azt valaha is gondoltam. Már nem azt számolom, hogy hány km van még hátra, vagy hogy mikor lesz vége az egésznek. Nem! Eljutottam oda, hogy észreveszem a hajókat, a rakparton elsuhanó autókat, a játszótéren lévő gyerekeket, a Dunán megcsillanó nap fényét. És van az a feeling...

Ui: Hajrá gyerekek, hisz’ áldozatok nélkül nincs győzelem J!