2012. április 13., péntek


Az olimpiák üde színfoltjai

Amikor az ember az olimpiai játékokra gondol, sok minden juthat az eszébe. Edzőteremben készülő sportolók, izmok, verejtékcseppek, ikonikus sportolók, bármi egyéb. Amikor én az olimpiára gondolok mindezek mellett eszembe jutnak olyan egyéniségek, akik az alapvetően komoly játékok folyamán egy kis mosolyt csaltak az arcomra. Jöjjön egy kis lista az olimpiák történetének különceiből

Az első, akit megemlítenék, Eddie a „sas” Edwards. Az angol származású férfiú a síugrásban próbálta bontogatni a szárnyait, nem sok sikerrel, ami a métereket illeti… De a próbálkozása sportrajongók és tévénézők millióinak csalt mosolyt az arcára. A nem kifejezetten sportoló alkatú, szódásszifon vastagságú szemüveget viselő srác mindazonáltal elérte a célját, rengeteg gyakorlással és versenyről versenyre járással kijutott az 1988-as Calgaryban megrendezett téli olimpiára. Az ottani szereplését ezen a videón meg is nézhetitek.

Eddie, amint épp repül.

A következő sportoló a ghánai „hópárduc”, aki nem más, mint Kwame Nkrumah-Acheampong. A síelő a legutóbbi, 2010-ben Vancouverben megrendezett téli olimpiai játékok kalandora volt, Ghána első téli olimpiai delegáltja. A videón láthattok vele egy interjút és azt is, hogy hogyan síel.

Vigyázat, "hópárduc" a pályán!

Ha egy sportoló Kenyából érkezik, joggal feltételezi az ember, hogy egy hosszútávfutóról van szó. Többnyire így is van, de nem Philip Boit esetében. A kenyai sportember úgy döntött, hogy 1998-ban a középtávfutó múltját egy kicsit félretéve Naganoban kipróbálja magát a sífutás terén is. 

Talán az egyetlen kenyai sífutó

A személyes kedvencemet tartogattam a végére. Szerintem mindenkinek ismerős a név: Eric, az „angolna”, becsületes nevén Eric Moussambani.  A 2000-es Sydneyben megrendezett olimpián a százméteres gyorsúszás döntőjekor valószínűleg nem izgultak annyira a nézők, mint az „angolna” elődöntőjekor. Ugyanis látva, hogy hogyan is úszik Eric, kétséges volt, hogy túléli-e a távot egyáltalán.  A jelenlegi hírek szerint Erictől nem kellett örökre búcsút vennünk, tervei szerint 2012-ben Londonban ismét láthatjuk és izgulhatunk érte.

Megpróbálta.

Ha a teljesítmény miatt nem is, a kitartásukért mindenképpen elismerés jár nekik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése