Gyerekkorunk
óta belénk van verve: sportolni kell. Elsős korunkban biztosak lehetünk benne,
hogy anyukánk megkérdezi tőlünk: mit szeretnénk sportolni:? Ez még a jobbik
eset, van, hogy meg sem kérdezik csak húzzák maguk után a síró gyereket be az
uszodába, a kosár edzésre, a focipályára. Gyerekként még nem dönthetsz, hogy
szeretnél-e sportolni, igen, sportolnod kell. Aztán telnek-múlnak az évek,
alsósból felsős leszel, megmaradsz egy sportnál, vagy évente váltogatsz, de
lassan csurrannak-cseppennek az érmek, kinek több, kinek kevesebb, van ki
megszereti, és az életévé válik, van ki csak szórakozásként kezeli és van aki
továbbra is anya kedvéért megy el. Majd jön a középiskola, amikor már
szabadabban dönthetsz, anya és apa nem tud már rákényszeríteni, hogy sportolj,
és ha nem teszed, akkor is könnyen megmagyarázod, hogy hát nézze már mennyi
tanulnivalód van. Persze aki eddig versenyszerűen csinálta, továbbra sem mond
le róla, és a többieknek is becsúszik néha egy-egy megbeszélt foci a haverokkal
a sarki játszótéren.
És
ha egyetemista leszel, na az az igazi mérföldkő. Az az igazi szabadság, főleg,
ha lakóhelyedtől távoli felsőoktatási intézménybe vesznek fel. Senki nem
kérdezi mikor, kivel mit csinálsz, így sportolni is akkor sportolsz, amikor és
amit akarsz. Általában semmit. (tisztelet a kivételnek, na ez a cikk, nem nekik
szól) J Ez egészen addig megy, míg belebotlasz egy középiskolás képedbe ,majd
belepillantasz a tükörbe és nem hiszed el amit látsz. Nem hiszed el, hogy az a
középiskolás tökéletes alakú srác/lány Te voltál (jelzem, akkor még nem ezt
gondoltad), most meg az italtól felszedett plusz kilók mindenhol burjánzanak
rajtad. És átfut 100 és 100 sportolási lehetőség az agyadon, rájössz, hogy
igenis arra van időd, amire akarod, de legalábbis sportolásra valamilyen
úton-módon van. A rafkósabbak rádöbbentik barátnőjüket/haverukat, hogy nekik is
szükség van a sportra ha másért nem a közérzetük miatt, így innentől kezdve a
sport szórakozás. Szórakozás, mert amíg elmentek együtt az edzőterembe,
átöltöztök, hazamentek, annyi plusz időt töltötök együtt. Ez még jobban
összehoz Titeket, és rávesz a sportra is, mert ha tudod, hogy jön a másik,
nincs kifogás, muszáj menned. Ha viszont magányos farkas vagy, elmész futni a
közeli parkba, 2 híd közé, ami tuti, hogy mindig találsz megfelelő helyet a
futásra, ha szeretnéd. De csak akkor ha
tényleg szeretnéd. Rájössz, hogy a sport nem is olyan rossz, hogy jobban érzed
magad, ha aznap bármit mozogtál, hogy egy széles mosollyal a szádon és 5
kilóval könnyebben mész haza (legalább is, Te ezt hiszed J ) aznap.
És nincs ellenvetés, hogy a sport drága, mert igen, van olyan sport ,ami drága,
de mindig lesz olyan sport, amiben kedved leled, és (még egyelőre) ingyen adják.
És ha egyik nap nincs 1 órád sportra? Sebaj, sétálj át egy villamosmegállót,
menj fel gyalog a harmadik emeletre az egyetemen, (vagy otthon a 8.-ra),menj be
gyalog iskolába, ha süt a nap, sétálj egy nagyot az erdőben hétvégén. Hisz
látod, ezek kis dolgok, de mégis hozzájárulnak az egészségesebb életmódhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése