Egyetemi szerdák a Margitszigeten

Ahogy már Balázs is írta, fantasztikus érzés a szigeten róni a kilométereket. A Nike+ Run Club szervezésében létrejött egy olyan rendezvénysorozat, ami kifejezetten egyetemistáknak szól.
Ezért még akár a város másik feléből is érdemes az északi szigetre kiutazni. Minden szerdán 6 órától várják a profi futóedzők a futni vágyókat.

Nem kell megijedni, ide biztosan nem csak profik fognak jönni. Az edzők segítenek abban, hogy alaposan bemelegítsünk, az első bemelegítést a Fitness Lady Rubint Réka tartotta, és lelkesen biztatta arra a fiatalokat, hogy ne álljanak meg egy körnél. Ő simán lefutott kettőt, fantasztikus kondiban van.

A bemelegítés után lehet választani, hogy ki milyen tempóban, illetve milyen távon szeretné kipróbálni magát. A bátrabbak bevállalhatják a 25 perces időt a szigetkörre, aki csak most barátkozik vele, annak ajánljuk a 32-35 perces turnust, aki pedig még teljesen kezdő, az futhat az atlétikapályán, persze ott is rekortánon. Mind a három esetben edzők kísérik a futókat, akik még futás közben is csupa hasznos információval szolgálnak.

A futás után mindig van valami izgalmas program. Ez a múlt héten Nintendo Wii volt, és X-box is. Ezek, ha jól értesültünk állandó programként lesznek jelen minden szerdán. Semmiféleképpen sem érdemes korán hazamenni! Közeledik a Foci EB, és az Olimpia is, így a Cha-Cha-Cha által szolgáltatott TV-ken ezeket is nyomon lehet követni. Menjetek minél többen, nagyon fontos a testmozgás. Itt az se féljen, aki még sose futott, hisz a szakképzett edzők bármiben segítenek. Sportot elkezdeni egyedül sokkal nehezebb, így sorstársra is lelhet itt az ember.
Ha pedig már valaki annyira profi, hogy egy körnél meg sem tud állni, az kérhet az edzőktől személyre szabott edzéstervet, amivel teljesítményét fokozatosan növelheti, így akár a következő állomás egy félmaraton, vagy egy maraton is lehet!

A következő szerdai eseményről bővebb információk: https://www.facebook.com/events/390344084343984/

Egyéb tippjeink, ahol nagyon jó lehet futni: Kopaszi gát. Ez a Lágymányosi-híd budai hídfőjénél található, parkosított terület tele zölddel. Amikor beköszönt a meleg mindig rengeteg fiatal lepi el a helyet. Ez most már csak fokozódni fog, hisz hamarosan a szomszédban nyit a megújult Zöld Pardon.

Itt egy jó kis futásra biztató reklám:

Lasertag: Sport vagy játék?

2 hónappal ezelőtt az egyik barátom felhívott és megkérdezte nincs-e kedvem lézer harcolni. Sokáig fogalmam sem volt mi is az a lasertag, amíg el nem kezdtem nézni egy bizonyos sorozatot J. Annyit tudtam, hogy olyan, mint a paintball annyi különbséggel, hogy itt nem festékgolyókkal kell szétlőni egymást – ami baromira tud fájni – hanem egy infra tartományban működő fegyverrel. Így nem kell sem védőfelszerelés, sem attól tartani, hogy kék-zöld foltos leszel mindenhol. Annak a bizonyos sorozatnak köszönhetően már alig vártam, hogy elmenjünk játszani.

Amikor megérkeztünk egy hatalmas fekete „játszótér” előtt voltunk, ahol ismertették a szabályokat és előírásokat. Mindenki megkapta a saját sisakját, fegyverét, kijelöltük a két csapat tagjait, és már kezdődhetett is a játék. Mondanom sem kell, hogy egyetlen cél lebegett a szemem előtt: mindenáron szétlőni a másik csapatban lévő barátaimat J.

Amikor jelt adtak az indulásra bementünk a hatalmas, UV fényekkel megvilágított „csatatérre”. Elbújtunk a felállított falak mögött és vártunk, hogy bejöjjenek a többiek, és elkezdődjön a harc. Az első 5 perc fejetlen rohangálása és lövöldözése után, hamar rá kellett jönnünk, hogy ez közel sem olyan egyszerű, mint azt gondoltuk. Az első játék vége után mindenkiről szakadt a víz és levegő után kapkodtunk. A folyamatos rohangálás, guggolás, hajolgatás, futkározás nagyon sokat kivesz az emberből. Amikor bent vagy és az „életedért” küzdesz nem is érzed, hogy mennyit kivesz belőled a játék. De miután vége, és kijössz 5 percre pihenni - míg újratöltődnek a fegyverek - akkor érzed igazán, hogy ömlik rólad a víz és mennyire fárasztó is az egész.  És itt jön a kérdés: lehet, hogy ez nemcsak játék, hanem sport is?

Szerintem igenis felfoghatjuk a lézer harcot sportként is. A játék után napokig izomlázam volt. A legjobb az egészben az, hogy „harc” közben rengeteg mozogsz. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hiszen a szórakozás mellett még sportolhatsz is, és mindezt úgy, hogy egyáltalán nem érzed nyűgnek a sok futást és mozgást.

Ugye, hogy mennyire ferge… - várjatok egy kicsit - …teges is a lézer harc?

http://www.youtube.com/watch?v=IBlip92UHdw

Sportevolúció, avagy miért jó sportolni?

Gyerekkorunk óta belénk van verve: sportolni kell. Elsős korunkban biztosak lehetünk benne, hogy anyukánk megkérdezi tőlünk: mit szeretnénk sportolni:? Ez még a jobbik eset, van, hogy meg sem kérdezik csak húzzák maguk után a síró gyereket be az uszodába, a kosár edzésre, a focipályára. Gyerekként még nem dönthetsz, hogy szeretnél-e sportolni, igen, sportolnod kell. Aztán telnek-múlnak az évek, alsósból felsős leszel, megmaradsz egy sportnál, vagy évente váltogatsz, de lassan csurrannak-cseppennek az érmek, kinek több, kinek kevesebb, van ki megszereti, és az életévé válik, van ki csak szórakozásként kezeli és van aki továbbra is anya kedvéért megy el. Majd jön a középiskola, amikor már szabadabban dönthetsz, anya és apa nem tud már rákényszeríteni, hogy sportolj, és ha nem teszed, akkor is könnyen megmagyarázod, hogy hát nézze már mennyi tanulnivalód van. Persze aki eddig versenyszerűen csinálta, továbbra sem mond le róla, és a többieknek is becsúszik néha egy-egy megbeszélt foci a haverokkal a sarki játszótéren.

És ha egyetemista leszel, na az az igazi mérföldkő. Az az igazi szabadság, főleg, ha lakóhelyedtől távoli felsőoktatási intézménybe vesznek fel. Senki nem kérdezi mikor, kivel mit csinálsz, így sportolni is akkor sportolsz, amikor és amit akarsz. Általában semmit. (tisztelet a kivételnek, na ez a cikk, nem nekik szól) J Ez egészen addig megy, míg belebotlasz egy középiskolás képedbe ,majd belepillantasz a tükörbe és nem hiszed el amit látsz. Nem hiszed el, hogy az a középiskolás tökéletes alakú srác/lány Te voltál (jelzem, akkor még nem ezt gondoltad), most meg az italtól felszedett plusz kilók mindenhol burjánzanak rajtad. És átfut 100 és 100 sportolási lehetőség az agyadon, rájössz, hogy igenis arra van időd, amire akarod, de legalábbis sportolásra valamilyen úton-módon van. A rafkósabbak rádöbbentik barátnőjüket/haverukat, hogy nekik is szükség van a sportra ha másért nem a közérzetük miatt, így innentől kezdve a sport szórakozás. Szórakozás, mert amíg elmentek együtt az edzőterembe, átöltöztök, hazamentek, annyi plusz időt töltötök együtt. Ez még jobban összehoz Titeket, és rávesz a sportra is, mert ha tudod, hogy jön a másik, nincs kifogás, muszáj menned. Ha viszont magányos farkas vagy, elmész futni a közeli parkba, 2 híd közé, ami tuti, hogy mindig találsz megfelelő helyet a futásra, ha szeretnéd.  De csak akkor ha tényleg szeretnéd. Rájössz, hogy a sport nem is olyan rossz, hogy jobban érzed magad, ha aznap bármit mozogtál, hogy egy széles mosollyal a szádon és 5 kilóval könnyebben mész haza (legalább is, Te ezt hiszed J ) aznap. És nincs ellenvetés, hogy a sport drága, mert igen, van olyan sport ,ami drága, de mindig lesz olyan sport, amiben kedved leled, és (még egyelőre) ingyen adják. És ha egyik nap nincs 1 órád sportra? Sebaj, sétálj át egy villamosmegállót, menj fel gyalog a harmadik emeletre az egyetemen, (vagy otthon a 8.-ra),menj be gyalog iskolába, ha süt a nap, sétálj egy nagyot az erdőben hétvégén. Hisz látod, ezek kis dolgok, de mégis hozzájárulnak az egészségesebb életmódhoz.

Az olimpiák üde színfoltjai

Amikor az ember az olimpiai játékokra gondol, sok minden juthat az eszébe. Edzőteremben készülő sportolók, izmok, verejtékcseppek, ikonikus sportolók, bármi egyéb. Amikor én az olimpiára gondolok mindezek mellett eszembe jutnak olyan egyéniségek, akik az alapvetően komoly játékok folyamán egy kis mosolyt csaltak az arcomra. Jöjjön egy kis lista az olimpiák történetének különceiből

Az első, akit megemlítenék, Eddie a „sas” Edwards. Az angol származású férfiú a síugrásban próbálta bontogatni a szárnyait, nem sok sikerrel, ami a métereket illeti… De a próbálkozása sportrajongók és tévénézők millióinak csalt mosolyt az arcára. A nem kifejezetten sportoló alkatú, szódásszifon vastagságú szemüveget viselő srác mindazonáltal elérte a célját, rengeteg gyakorlással és versenyről versenyre járással kijutott az 1988-as Calgaryban megrendezett téli olimpiára. Az ottani szereplését ezen a videón meg is nézhetitek.

Eddie, amint épp repül.

A következő sportoló a ghánai „hópárduc”, aki nem más, mint Kwame Nkrumah-Acheampong. A síelő a legutóbbi, 2010-ben Vancouverben megrendezett téli olimpiai játékok kalandora volt, Ghána első téli olimpiai delegáltja. A videón láthattok vele egy interjút és azt is, hogy hogyan síel.

Vigyázat, "hópárduc" a pályán!

Ha egy sportoló Kenyából érkezik, joggal feltételezi az ember, hogy egy hosszútávfutóról van szó. Többnyire így is van, de nem Philip Boit esetében. A kenyai sportember úgy döntött, hogy 1998-ban a középtávfutó múltját egy kicsit félretéve Naganoban kipróbálja magát a sífutás terén is. 

Talán az egyetlen kenyai sífutó

A személyes kedvencemet tartogattam a végére. Szerintem mindenkinek ismerős a név: Eric, az „angolna”, becsületes nevén Eric Moussambani.  A 2000-es Sydneyben megrendezett olimpián a százméteres gyorsúszás döntőjekor valószínűleg nem izgultak annyira a nézők, mint az „angolna” elődöntőjekor. Ugyanis látva, hogy hogyan is úszik Eric, kétséges volt, hogy túléli-e a távot egyáltalán.  A jelenlegi hírek szerint Erictől nem kellett örökre búcsút vennünk, tervei szerint 2012-ben Londonban ismét láthatjuk és izgulhatunk érte.

Megpróbálta.

Ha a teljesítmény miatt nem is, a kitartásukért mindenképpen elismerés jár nekik!

Irány a Sound! :)

Egy kis ízelítő...

Síelésre fel! Vagy bulira?! :)

Már pici korom óta tudok síelni, amit szintén mint minden sport elsajátítását, az Apukámnak köszönhetek. Először mikor tanított egy síbotot tört rajtam ketté, hogy minél előbb (egy nap alatt) megtanuljam, de ezt a kemény hozzáállást már megszokhattátok a wakeboardos sztorim után. J

A síelés hozzám mindis is közel állt, hiszen amikor csak tehettük, télen elmentünk a családdal vagy barátokkal és síeltünk a hegyekben. Tavaly azonban páran haverok összefogtunk és vérge kifizettünk egy egy hetes sítábori utat a Meex szervezésében, ami Ausztriában volt. 4-en mentünk egy 6 fős apartmanba, ahol mondanom sem kell de én voltam az egyetlen lány. Az hagyján, de még az egész sítábornak is a lány tagjai a 20%-ot súrolták, így ha este leugrottunk bulizni a diszkóba minden csajra jutott vagy 20 pasi.

Ezt a party sítábort a Meex szervezte Ausztriába, ami körülbelül 300-400 fős volt és egy teljes hétig tartott. Életem egyik legjobb tábora volt és a legjobb az vot benne, hogy még snowboardoznom is siekrült a síelés mellett. Ha valaki kezdő, annak sem nehéz megtanulnia, egy hét elegendő is szeritnem. A csapatról akikkel mentem, ott is volt egy srác, aki akkor síelt életében először és siekrült nagyjából  megtanulnia míg ott voltunk. Hogy a South Parkot idézzem: “ Pizza, sültkrumpli” és kész is. J

Ahogy páran már tudjátok (de azok kedvéért is akik nem), van több programszervező iroda is Budapesten, ahol lehet sítáborokba jelentkezni. Egyik ilyen és szerintem a legjobb a Meex Snowattack (http://meex.hu/), majd a másik nagyobb élmény utazást a Winterfest (http://winterfest.hu/) biztosítja. A Meex nyáron is szervez a téli sípartyhoz hasonló nyári bulikat, mint pl. a Beachattac-at ( http://beachattack.hu/), amit a hideg, hegyes tájakkal ellentétekben, meleg, tengerparton, Horváthországban kerül megrendezésre. Ha a sport a mindened és bulizni akarsz éjjel nappal, akkor itt a helyed szerintem.

Tényleg csak mindenkinek ajánlani tudom, hogy egyszer az életben próbálja ki  ezt a sportot vagy ezeket a bulikat, (amik napi 24 órában üzemelnek) ha lehetősége adódik rá, mert egy csodálatos élménnyel lesz gazdagabb!