Mesi és a TRX

Azt hiszem körülbelül fél éve hallhattam erről a sporteszközról, valamilyen Cosmo kategóriájú újságban olvastam róla, pontosan nem emlékszem, nem is ez a lényeg.

Egy ideig nem foglalkoztam vele, aztán valahol a neten akadtam egy olyan cikkre, amiben arról írtak, hogy ez egy olyan eszköz, amivel az ember a saját testsúlyát dolgoztatja, és sérülések utáni rehabilitációra is kiváló. (Ezt írják az eszközről: A TRX egy hordozható, felfüggeszthető funkcionális tréning eszköz, mellyel erődet, egyensúly-érzékedet, hajlékonyságodat, valamint az úgynevezett core izmok stabilitását egyaránt fejleszteni tudod. A fittségi állapot nem számít, bárki elkezdheti.)

Na ez a két dolog nekem pont elég volt arra, hogy ellátogassak egy ilyen TRX edzésre. Régóta vannak problémák a térdemmel, így nehéz elmenni egy  "mezei" aerobik órára úgy, hogy a térdem ne kapjon fokozott terhelést. A spinning persze kiváló ilyen panaszokra, de nekem egy idő után nagyon monoton volt.

Sajnos a TRX még nem érhető el minden edzőteremben, hisz maga az eszköz igen drága, de nekem sikerült elcsípnem egy ilyen órát a 11.kerületben. Ha valaki ilyen TRX órára megy, általában csoportos órákkal találkozik, van egy szakképzett tréner, aki ditkálja a feladatokat, magát az eszközt pedig fel kell függeszteni egy gerendafélére, és onnan dolgozunk vele. Annyit érdemes tudni az eszköz történetéről, hogy az amerikai haditengerészet elit csapatától indult ki, akik minden lehetőség megragadtak, hogy edzenek. Azért nagyon kényelmes ez a „kötél”, hisz hordozható, egyaránt edzhetünk vele szabadban és zárt térben is. Persze ne gondoljuk azt, hogy otthon csak úgy nekiállunk, az önálló gyarkorláshoz vagy egy edzőtől, vagy kifejezetten otthoni célra gyártott videókból kell elsajátítanunk a  mozdulatokat.

Az én első edzésem igen érdekesen indult, hisz én voltam az egyetlen újonc a teremben, körülöttem csak pasi, szóval kicsit furcsán éreztem magam, de az edzést egy csaj tartotta, aki nagyon segítőkész volt. A videók, amiken keresztül próbáltam lelkileg felkészülni egy ilyen edzésre, kicsit könnyebbnek mutatták ezt a sportot, nem gondolná az ember (vagyis én biztosan nem), hogy ennyire nehéz a saját testsúlyunkkal edzeni.

Ha valaki garantált izomlázra, és szép, esztétikus izmokra (ne tévesszük össze a biztonsági őr kategóriással) vágyik annak bátran ajánlom. Engem az első alkalom utáni kínzó fájdalom sem tántorított el, és ellátogattam egy következő órára is.

Érdemes nézni a kuponvilág, bónuszbrigád, és ehhez hasonló oldalakat, én pont a héten jutottam hozzá egy ilyen akció keretében jutányos áron egy 5 alkalmas bérlethez.

Mindjárt itt a nyár, már most kezdjük el a felkészülést :P !

Mellékeltem nektek egy videót, remélem felkelti az érdeklődéseteket! 

Ibi és a Wakeboard

Egy Extrémsport, ami nálam csak Coolboard!

17 éves koromban Horvátországban nyaraltam szüleimmel, amikor Apukám meglepett egy wakeboarddal. Gyönyörű volt! Hosszú ideig csak néztem és olyan becsben tartottam, mintha a világ legdrágább kincse lenne a kezemben. Életemben először láttam ilyet és el se tudtam képzelni, hogy ezen az eszméletlen nehéz deszkán, hogyan fogok majd megtanulni menni. Szerencsémre nem kellet sokat várnom, mert még aznap mikor megkaptam, már meg is tanultam ezt a sportot. Persze kisebb nagyobb nehézségek árán, de megérte!

Amint felcsatoltam a cipőket és behúztak a tengerbe, Apukám kijelentette, hogy addig nem mehetek ki a partra míg fel nem állok és meg nem tanulom, hogy hogyan kell ezt csinálni. Igen… nála a sportban nincs pardon vagy ellentmondás, így kénytelen voltam megpróbálni. Úgy 5 óra elteltével, amit a vízben esdekéltem, még nem adtam fel, hogy egyszer csak sikerül. Majd a semmiből hirtelen felálltam és csak úgy száguldoztam a tengeren. Felemelő érzés volt  megmondom. Suhantam a vízen és integettem ki a partra sikongatva, hogy sikerült. Az adrenalin szintem az egekben járt és már akkor tudtam, hogy ez lesz az egyik kedvenc sportom. Nem tévedtem! Minden évben már várom azt a napot, amikor elég meleg van ahhoz, hogy végre ráugorjak a vízre és wakeboardozzak!

Nyáron Pápán egy kis tón szoktunk a haverokkal gyakorolni és trükköket tanulni. Általábna jetski után kötjük a deszkákat és körülbelül 30km/h sebességgel száguldunk, amit vízen elég gyorsnak érez az ember. A legjobb… amellett, hogy élvezem ezt a sportot az az, hogy még hasznos is, hiszen egy óra wakeboardozással kétszer több kalóriát éget el az ember, mint egy óra kemény edzéssel. A jetski után kötött wakeboardozásnak azonban van egy másik változata is, amikor egy kötélpályán lehet kipróbálni tehetségünket. Ezért, hogy megismerjem ezt a változatát is, ellátogattam Siófokra, Vonyarcvashegyra és Ikrénybe (Győrbe), ahol szuper pályák vannak és a társaság is nagyon laza. (http://wakeboardosok.hu/)  Ezen az oldalon számos más pályákat és információkat is csekkolhattok, ha kedvetek támadna kipróbálni ezt a sportot, vagy csak nézegetnétek a helyes pasikat és a jó csajokat, ahogy meghódítják a vizet és a deszkákat. J Mert vannak!!!!

Valamint, ha kedvetek támad a különböző deszkák világában elmerülni, ahhoz ajánlom a következő oldalt. (http://www.wakeshop.hu/)

Jó szórakozást  Nektek és kívánok mindenkinek adrenalin túltengésben gazdag 2012-es szuper nyarat!

 Ibi

Ibi extrém csúszása

Ezt a videót, amit most megosztok Veletek nemrég találtam a gépemen. Szinte kihagyhatatlan, hogy megosszam, de ha megnézitek  úgyis rájöttök! Annyi háttérinfót hozzá, hogy egy tavalyi Party Sítáborban került sor erre az extrém csúszásomra. Most pedig... jó szórakozást! :)

Ezt csekkoljátok - Egy Big Likeot nekik! Kinek fog menni a nyárra? :D

Egy szuper zene futáshoz

Balázs élménybeszámolója

Az én történetem, tőlem: Nektek

Nem tudom ki hogyan van vele, de a jóidő eljöttével nekem is kedvem támadt egy kis futásra a Margitszigeten. Egy kicsit sántít a sztori, mivel már januárban a februári mínuszok előtt is kimerészkedtem egy kis kocogásra, de az közel sem az a feeling volt, mint amit most érzek. Nemhogy nem voltam nagy futó, egyenes gyűlöltem. Egészen addíg, amíg ki nem próbáltam és magamba nem szívtam a sziget sajátos atmoszféráját. Igen, bármennyire is fura ezt kimondani, vagy közhelyként hangzik van ott valami. Ami egy olyan embert, mint én, aki soha nem szeretett futni is megfogott. Egy sajátos szubkultúra, a Dunán megcsillanó napfény, a rakparton elsuhanó, elmosódott autók képe, a város fényei esténként, és a tudat, hogy ez Pest, de valahogy mégsem. Egy sziget, a füstölgő dzsumbujban, amiből néha jó érzés kiszakadni.

Minden kezdet nehéz

Van az a mondás, hogy minden kezdet nehéz. Na, ez a futással is pontosan így van! Merev test, bekötött izületek, aztán egyszer csak megmozdulnak a lábak és eszeveszett erőfeszítések árán beindul a gépezet. Tisztán emlékszem az első méterekre, amikor az hittem, hogy nekem ennyi bőven elég volt. Nem fogok én itt bohóckodni és futkározni! Ha már az elején elfáradtam, mi lesz később? Minden másodpercben csak arra tudtam gondolni, hogy mikor leszünk már ott, a Margit hídnál – a táv felénél, ahol megálltunk pihenni az első pár alkalommal. Aztán valahogy elértük. Itt jött a fujtatás, kifulladás, erőtlenség, fáradtság. Kétségbeesetten próbáltam lenyújtani rommá görcsölt lábaimat, kisebb-nagyobb sikerrel. És jöhetett a táv második fele, amit a hátam közepére sem kívántam.  Ekkor már minden porcikám fájt, rosszabb volt, mint az első etap. Majd hirtelen a várva várt Árpád híd képe tárult a szemem elé, és ott már tudtam: nyertem!

Most március idusán már teljesen más érzéssel lépek a sziget futó parkettájára. Beszívott, magával rántott az ottani lét, rákattantam. Ott tartok, hogy a többi futó embert már csak „kollégának” hívom, akikkel közös céljaink vannak. A bemelegítés, nyújtás is más érzéssel tölt el, nem kínos szenvedésként jön át. És hogy miyen most a futás? Szerintem mindent elárulok azzal, hogy az elején irdatlan messzinek tűnő, elérhetelen Margit híd képe sokkal hamarabb tárul a szemem elé, mint azt valaha is gondoltam. Már nem azt számolom, hogy hány km van még hátra, vagy hogy mikor lesz vége az egésznek. Nem! Eljutottam oda, hogy észreveszem a hajókat, a rakparton elsuhanó autókat, a játszótéren lévő gyerekeket, a Dunán megcsillanó nap fényét. És van az a feeling...

Ui: Hajrá gyerekek, hisz’ áldozatok nélkül nincs győzelem J!